Mikszáth Kálmán - "Új Zrínyiász" / "Новая Зриниада"

полный текст можно скачать здесь в удобном для вас формате http://mek.oszk.hu/00900/00956/index.phtml
В анонсе – единственная найденная страница комикса по книге.

Миксата Кальмана на русский переводили («Зонт святого Петра», «Осада Бестрице» и др.), но мало. Жанр книги – сатирический, «мне хотелось столкнуть представления старых времен с современными (для 19 в. – прим. rr) понятиями».

Приглашаются и те, кто только начинает изучать венгерский – если надо, подкину словарей и справочников.

***
Zrínyi Miklós maga ott állott szótlanul, könnyű bíbor dolmányában, fekete, kerecsentollas kalpaggal, aranyos markolatú kardjával, úgy, amint kirohant, s nehéz köd borult az agyvelejére. Mi történhetett? Álmodta-e az egész harcot, avagy most álmodik bohóságokat a sírban? Száz aranyat tett a zsebébe és a vár kulcsait. Megtapogatta magát. Híre-hamva sincsen se a kulcsoknak, se az aranyaknak. Kilopták a zsivány kontyosok. Vagy hogy talán nem is tett be semmit? Talán nem is Zrínyi Miklós ő? De hát akkor ki?
– Hej, Alapi! Hol vagy, Alapi?
Egy vézna púpos emberke, csupa bőr, csupa csont, lépett elő, páncélingben, sisakkal.
– Mit parancsol, Miklós bátyám?
– Mi történt velünk, te Gáspár?
– Istennek különös csodatétele.
– Hogy érted azt?
– Én azt hiszem, föltámadtunk, uram, és a Jozafát völgyében vagyunk most.
– Ostobaság! – vágott közbe gróf Zrínyi. – Hiszen itt van az Almás, ott alant barnállik az Újváros, amott kéklenek a hegyek. Ha nappal volna, legott látnád, hogy Szigeten vagyunk. De mégis, mégis... (tűnődve, zavartan nézegetett előre-hátra).
– De hiszen, uram, sokan vannak, akik látták, mikor sebekben összeestél a hídon, és mikor a gonosz Szokoli Mohamed lenyisszantotta a fejedet.
– Az én fejemet – szólt különös mosolygással, és valami kusza emlékek torlódtak eléje. – Igen, igen... emlékszem Szokolira... beszéltem vele... vagy láttam őt.